Mesét mond, ha kérem, főz, vasal naponta, mintha mindnyájunknak édesanyja volna. őt is felköszöntöm hálás szeretettel. Dsida Jenő: Édesanya neve napjára Drága jó Mamuskám, Nyár van a világon, Nap süt le a földre, Madár száll az ágon. Szívünk világában Szintén meleg nyár van, Szeretetnek napja Fürdeti sugárban. Tele van a szívünk Szép madárénekkel: Légy megáldva hosszú És boldog élettel! Donászy Magda: Anyák napja van ma Üres a kis csóka fészek Egy májusi reggel. Az öt vidám csókagyerek Tán világgá ment el. Jönnek! Szólt a kakukk, Ki a legmesszebbre látott, Kis csőrében mindegyik hoz Egy-egy szál virágot. Csóka mama szívdobogva Keresgette őket, De nem látták sem a nyuszik, sem a fürge őzek. Hol voltatok? Szólt az anyjuk, S megcsuklik a hangja. Neked hoztunk virágot, Mert ma van anyák napja. Anyák napján mit kívánjak? Szépet, jót és drága dolgot? Azt kívánom, minden mama legyen boldog, nagyon boldog. Ajándékul anyák napján, Anyukámnak mi lehetne Szívből mondom és kívánom Mindig legyen vidám kedve.
Donászy Magda: Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Bekker Zita: Anyák napján Május első vasárnapján Korán reggel felkelek. Kinn a kertben két csokorral Harmatos gyöngyvirágot szedek. Egyik csokor anyáé lesz, Ki, ha baj van, ölébe vesz. Ölébe vesz, becéz, ringat, vigasztal, Dúdolgat és azt suttogja nincsen baj. Az a másik csokor a mamáé! Mondd el neki gyöngyvirág. Köszönöm, hogy felnevelte nekem A legdrágább anyát. Gyökössy Endre: Nagyanyának Ezen a szép napon Teli van a szívem dallal, Kipirul az arcom, Mint a rózsás, nyári hajnal. Édes nagyanyácskám, Hozzád repes boldog lelkem. Ölellek, csókollak, Ölelj, csókolj te is engem! Rózsa, szegfű, tulipán, Neked nyílt ki Nagyikám.
bírtam így tovább, ahogy aludni tértem, drága jó anyámtól bocsánatot kértem. Köszöntő anyák napjára Amikor én beteg vagyok Anya virraszt éjjel - nappal, Mesét olvas, s én hallgatom Láztól izzadó homlokkal Ételemet ágyba hozza, Biztat sok - sok kedves szóval, Egyél - egyél kicsi fiam Erősödjél minél jobban! Eszembe se jut majd talán Mikor végre felgyógyulok: Többet tett az én anyukám, Mint a gyógyszer, s a doktorok. Az én kezem még fehér, Mint a kenyér béle Mind a kettő belefér Anyám tenyerébe. Barna az ő tenyere, Mint a kenyér héja Puhán simogat vele, Arcom simogatja. Este, ha a lámpa ég, S mégsem látja senki Barna, jóságos kezét Kötényébe rejti. Szeme nagyon messze néz, És a lámpa fénye, Mint az édes, sárga méz, Csorog szép kezére. Devecsery László: Édesanyám hímes kendő Édesanyám hímes kendő, fején ezüst: sok esztendő. Arcán szelíd, könnyű ráncok: életéből gond - virágok. Hímes-kendő- édesanyám, amíg tudtál, vigyáztál rám. Messzi-utam magam járom, hozzád mindig visszavágyom. Őrizem a szép hűséged, legigazabb örökséged.
Szeretetem elkísérjen: minden napon, minden éjen! Átváltozom, csoda leszek, minden varázst érted teszek! Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: – Édesanyám! Hozok néked messzi-égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem, belenézek és megértem: mily nagy kincs vagy énnekem. Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál az, amit én tőled kaptam, e szépséges nagy titok: HOGY A GYERMEKED VAGYOK! Zene: Úgy szeretném…
Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget- mindenkinél jobban téged így szerettelek. Lukács Angéla: Csak egy van… Sok-sok levél van a fán, Mind hasonló forma, Milliónyi levél közt, Még sincs két egyforma. A Földön sok gyerek él, Milliárd is megvan, De az egész világon Belőlem csak egy van. S ha egy nagy tér közepén Tenger gyerek állna, Közöttük az anyukám Mégis rám találna. DAL: Flowers: Ma egy dalban mondom el László Gyula: Édesanyám Odakünn már tavasz készül, de még csípős, friss a szél, kályha mellett a zsámolyon édesanyám üldögél. Üldögélget, bóbiskolgat, sokat fáradt, dolgozott, ölében még a kabátom, amit imént foltozott. Oly jó lenne ölbe kapni, ágyba vinni gyöngéden, szép mesével altatgatni, ahogy ő tette régen. Haja közt az ezüst fürtöt meg-megsimogatni, homlokára szeretettel gyermekcsókot adni. Jaj, de mikor moccanni se merek most, csak várom, mikor foszlik le szeméről az odaröppent álom. Súgom, búgom, fuvolázom, édesanyám, lelkem.
Minden kicsi hangocska muzsikálgat bennem. De ha messzi délen élnék, észak táját járnám, édesanyám a nevedet épp így muzsikálnám. Mondja ezt a szót a gyermek bármiféle nyelven, minden nemzet szótárában ez hangzik legszebben. Csernay József: Nagyanyának Azt tanultam, hogy a tavasz Illatáért oly kedves, Csupa játék minden tette, Csupa öröm: gyermekes. A forró nyár hosszú napja A munkának ideje: Napkeltétől napnyugtáig Az életnek embere. A kedves ősz, bő kezével Áldásait osztja szét. Magának ő mit sem tart meg Ez adja meg örömét. Te olyan vagy jó nagyanyám, Mint az ősz, mely mindenét Oda adja önzetlenül Reánk ontja szerelmét. A jó Isten hallgassa meg Imádságom e napon, Soká tartson a te élted, Az én kedves évszakom. Tartsa távol azt a rideg, Megdermesztő hűs telet, Hogy még sokszor csókolhassam Ilyen napon kezedet. DONÁSZI MAGDA: NAGYMAMINAK Anyák napján reggel, mikor a nap felkel, Nagymamikám elé állok sok-sok szeretettel. Ha nincs itt, hiányzik, jöttét várva-várom, nála jobb nagymami nincs is a világon.
DAL: Rozmaringos ablakomban László Gyula: Édesanyám Odakünn már tavasz készül, de még csípős, friss a szél, kályha mellett a zsámolyon édesanyám üldögél. Üldögélget, bóbiskolgat, sokat fáradt, dolgozott, ölében még a kabátom, amit imént foltozott. Oly jó lenne ölbe kapni, ágyba vinni gyöngéden, szép mesével altatgatni, ahogy ő tette régen. Haja közt az ezüst fürtöt meg-megsimogatni, homlokára szeretettel gyermekcsókot adni. Jaj, de mikor moccanni se merek most, csak várom, mikor foszlik le szeméről az odaröppent álom. Súgom, búgom, fuvolázom, édesanyám, lelkem. Minden kicsi hangocska muzsikálgat bennem. De ha messzi délen élnék, észak táját járnám, édesanyám a nevedet épp így muzsikálnám. Mondja ezt a szót a gyermek bármiféle nyelven, minden nemzet szótárában ez hangzik legszebben. Elérkezett anyák napja, mit is mondjak Teneked? Ó, engedd, hogy megcsókoljam símogató lágy kezed. Köszönöm a jóságodat, kék szememben könny ragyog, Tudom, minden gondolatod örömöd csak én vagyok! Ugye érzed jó Anyácskám, én is szeretlek hően, Ígérem, hogy amíg élek Érted dobog a szívem.
Dal: Májusi szellő Egyszer úgy lesz, ahogy mondtam, kimegyünk a tarka rétre, szedünk rózsát s vadvirágot piros pettyes kis kötődbe. És ha lesz majd jó nagy csokor, s jön az este lassan, szépen, szedünk hozzá még egy kicsit alig marad már a réten. A sok rózsát, margarétát, összekötjük bokrétába, hazahozzuk, s édesanyánk csókot hint majd az orcánkra. Este van, este van, későre jár, aludj el, kisfiam, aludj el már. Látod az erdő is elszunnyadt rég, Lágy szellő suttogott esti mesét. Alszik a virág is mind szendereg… Hunyjad le kicsikém, csillagszemed! Lepihent ágyába a napsugár, fészkében szundikál a kismadár. Hűs cseppről álmodik az alvó rét, csillagos takarót vont rá az ég… Aludj el, kisfiam, aludj el már, este van, este van későre jár. Egy könnycseppet láttam… Egy könnycseppet láttam édesanyám szemén, eszembe jutott ám, ma rosszat tettem én. Nem szólt, nem korholt ő, csak némán dolgozott, s ahogy eljött a dél, ebédet is adott. Délután sem hívott, leckémet sem kérte, szomorúak voltunk mind a ketten érte.
Mindig, mint a mai napon: vígság legyen asztalodon! Zenét hozol tenyeremben, patak csobog énekemben. Legszebb éjjel leszek álmod, ahogy titokban kívánod: künn a mezőn csikó szalad, a patakban aranyhalak. A kötényed csuda-jószág, onnan hallok fecske nótát: Le-leszáll a füsti fecske édesanyám kötényébe. Nem tapaszt ő vízzel, sárral, elégedett e szállással. Hajnalunkkal együtt ébred, Nap szól néki: fénye ének. édesanyám kötényébe: onnan indul messze-messze, várja majd a kötény-fészek, új tavasszal visszatérhet! A kötényed csuda-jószág: ezer titkot rejteget, szemedből a meleg jóság el is ringat engemet. Kötényedből aranyalma kelteget majd egy új napra. Tart az álom, tart az éjjel: a titkodat elmesélem. Ezüst holdat, arany napot, éjjel égről gyöngy-csillagot, Tejútról a fénylő csendet, szemeidbe elrejtetted. Kötényedből aranyalma: kelteget most az új napra. Szép, s jó reggelt, édesanyám: mindig-mindig vigyázz reám! Hogyha reám te vigyázol: nyugodt lehet minden álmom. Minden napon, minden éjen: szereteted elkísérjen!