Nem tudni pontosan, honnan ered az a városi legenda, hogy csupán agyunk tíz százalékát használjuk - annyi viszont biztos, hogy alig van igazságtartalma. A valóság az, hogy általában teljesen kihasználjuk az agyunkat, csak éppen mindig más részét. Az agykontroll egyik alaptézise, hogy valójában csak agyunk tíz százalékát használjuk, ezért olyan kiaknázatlan lehetőségek rejlenek benne, amit az agykontroll módszerével elő lehet hívni, és ki lehet használni. A maradék 90 százalék rengeteg mindenre jó: javítja a koncentrációt, enyhíti a fájdalmat, legyőzi a stresszt, segít a könnyebb döntéshozatalban, és a beleérző képességet is felerősíti. Szép volna, ha igaz volna - csakhogy a tudomány tisztában van vele, hogy valójában az egész agyunkat használjuk, csak nem folyamatosan. Valójában az agy 100 százalékát használjuk Forrás: AFP A Scientific American a baltimore-i Johns Hopkins Orvosi Iskola kutatóját, Barry Gordont idézi, aki a portálnak elmondta, hogy a mítosz annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy az már nevetséges.
dendriteket. A krónikus alkoholfogyasztás és az alkoholizmus pedig még ennél is komolyabb következményekkel járhat. Alkoholisták között például gyakori az ún. Korszakov-szindróma, ami többek között a memóriafunkciók romlásával, zavartsággal és mozgáskoordinációs zavarokkal jár. Oka az idegsejtek nagymértékű pusztulása, ami az alkoholistákra gyakran jellemző rossz táplálkozás és az alkoholfogyasztás miatt önmagában is kialakuló tiamin (B1-vitamin)-hiányra vezethető vissza. Súlyos esetekben a máj nem megfelelő működése miatt felhalmozódó ammónia miatt is kialakulhat az agyi funkciók romlása (bár ez gyakran csak súlyos májelégtelenség esetén fordul elő, amit a betegek 80 százaléka nem él túl). Egy szó, mint száz: akármekkora részét használjuk az agyunk bármelyik féltekéjének, ne higgyünk el bármit, amit az interneten olvasunk! Különösen akkor ne, ha a világ legösszetettebb szerkezetéről (az agyunkról) van szó. És vigyázzunk az alkohollal!
A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket. Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt! Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Ha a sejtek 90%-a kihasználatlan maradna, akkor ez a fajta vizsgálat kiderítette volna. Egy másik evolúciós érvelés a gyermekszülés kockázatát veszi figyelembe, ami az embernek (a relatíve nagyobb) agytérfogatából és következésképpen koponyaméretéből adódik. [13] Valószínűleg erős,, evolúciós ellenállás" keletkezne egy ekkora méretű agy kialakulása ellen, ha csupán 10% lenne kihasználva. Az evolúcióelméleti cáfolatnak azonban csak akkor van értelme, ha az agyra mint a gondolkodás szervére gondolunk. Az agytérfogat növekedése viszont vélhetően preadaptációs folyamatra vezethető vissza, így a funkcióváltás nem indokolja a teljes kihasználtságot. A tanulás folytonos lehetősége (az agy nem telik meg, mint egy merevlemez) szintén a nem 100%-os kihasználtság felé mutat. Agyunknak minden részére szükség van, de az agykutatás jelenlegi állása szerint, valamint a pontatlanul megfogalmazott kérdések miatt a válaszok sem képesek megnyugtató megoldást kínálni témánkban. Továbbélése [ szerkesztés] A tíz százalék mítoszát azokon kívül, akik azt tényként kezelik, szándékos félrevezetésként is terjesztették.
Na, de ha ez valóban így van, akkor végső soron az sem igaz, hogy fejleszthető az elme kapacitása? Ne új területeket akarj felfedezni, hanem sok régit kiaknázni! Abban biztosak lehetünk, hogy biológiai szempontból nézve a már megszokotthoz képest lehetetlen jobban igénybe venni az agyat. Elvégre hogyan mozgósíthatnánk annak minél nagyobb hányadát, ha egyszer már "maxon van"? Az ezt ígérő tréningek és oktatások többsége éppen ezért vagy tévedés, vagy átverés eredménye. Csakhogy felmerül a kérdés: a kutatók sem találtak eddig semmi olyat, amivel pszichológiailag valahogy mégiscsak felturbózhatnánk kicsit az agykapacitásunkat? Nos, valójában de! Annak ténye ugyanis, hogy tanulás és emlékezés közben a nagyagykéreg számos részét vehetjük egyszerre igénybe, talán az egyik legpraktikusabb felfedezés ezen a téren. Az következik ugyanis belőle, hogy minél több neurális áramkört vonunk be a tanulás folyamatába, annál nagyobb, összetettebb és kidolgozottabb memóriahálózat fog kiépülni a fejünkben.
Dr. James W. Kalat, a Biological Psychology szerzője rámutat, hogy az 1930-as évek agykutatói bár ismerték a nagyszámú "lokális neuron" létezését, de csak azt tudták hogy ezek kisméretű sejtek. A lokális neuronok feladatának félreértése is vezethetett a tíz százalék mítoszának kialakulásához. [9] Nincs közvetlen összefüggés az agy teljesítménye és aktivitási szintje között; ez a megfigyelés is megzavarhatta a tudósokat, hiszen némelyik nagy tehetségű személy agya kevesebb aktivitást mutatott, mint az átlagos személyeké. Richard J. Haier következtetése szerint talán az igazán tehetséges személyek agyában hatékonyabb összeköttetések épülnek ki. Cáfolata [ szerkesztés] Barry Gordon neurológus a "nevetnivalóan téves" szavakkal jellemezte az elképzelést, hozzátéve, hogy "az agyunknak gyakorlatilag valamennyi részét használjuk, és az agy túlnyomó része aktív az idő majdnem teljes részében". [4] Barry Beyerstein agykutató hétfajta bizonyítékot hoz fel, amelyek cáfolják a tíz százalék mítoszát: [10] Az agykárosodás tanulmányozása: ha az agy 90%-a kihasználatlan, akkor az ezeket a területeket ért sérülésnek nem szabadna hatással lennie a teljesítményre.
Tudta, hogy más a férfi és más a női agy? Olvasson tovább! Ha a tíz százalék-elmélet igaz lenne, az agysérüléseknek sem lenne komolyabb hatása, hiszen a "maradék", ki nem használt agykapacitás könnyedén átvehetné a sérült terület funkcióit. Azonban minden agysérülés bizonyos mértékű funkcióvesztéssel jár. Ha pedig valaki az agyának (vagy az agyi funkcióinak) 90 százalékát elveszíti, annak sajnos visszafordíthatatlan következményei vannak, bár a tévhit azt sugallja, hogy így is pont ugyanúgy tudnánk élni az életünket, mint a sérülés előtt. Az elmúlt évtizedekben pedig az orvostudomány diagnosztikai módszereinek köszönhetően pedig működés közben is meg tudjuk figyelni az agyunkat; ezek során pedig nem találtak olyan sejteket, területeket, melyek teljesen inaktívak lennének. Forrás: EgészségKalauz
Sokan sokszor hallottuk már azt a felhívást miszerint: "bármit meg tudnál tanulni, ha akarnád. Csak az agyad tíz százalékát használod! " Nem volt igazuk. Eric Chudler, a Washingtoni Egyetem munkatársa szerint, ha ez így lenne, alig-alig élnénk. "Amikor bármilyen képalkotó eljárással vizsgálják az agyat, sosem látható olyan rész, mely ne dolgozna éppen" – magyarázta. Larry Squire, a San Diegoi Veterán Kórház és a Kaliforniai Egyetem munkatársa rámutatott, hogy "bárhol is sérül meg az agyunk, az mindig valamilyen következménnyel jár". A múlt század első felében az idegtudományok egyik úttörője, Karl Lashley rágcsálókon kísérletezett. Eltávolította az agyuk bizonyos részeit, hogy megnézze, mi történik. Korábban betanította őket különféle útvesztőkben való tájékozódásra. Az agy bizonyos részeinek hiányában is előfordult, hogy sikerrel teljesítették a feladatot, ebből jutottak el valahogy odáig, hogy az emberek nem használják ki a teljes agyi kapacitásukat. Az emberi képességekkel kapcsolatos, hatvanas évekbeli mozgalmak olyanokról számoltak be, hogy például a kanálhajlítás trükkje és más mutatványok mindannyiunk agyában ott szunnyadnak, és nincs más teendőnk, mint aktiválni őket.
Éppen ezért pont az lenne természetellenes, sőt mi több, beteges, ha agyunk bizonyos részei huzamosabb időn keresztül működésképtelenek lennének. Miért is olyan fontos ez? Gondoljunk csak bele! Mi történne, ha bizonyos (például a vérkeringésért, a testhőmérsékletért, a kézmozgásért vagy épp a hallásért felelős) agyterületek hirtelen "üzemen kívülre" kerülnének? Nos, bizonyos képességek elvesztésén túl, akár még meg is halhatnánk… Az emberi agy gyakorlatilag az összes mai számítógépnél gyorsabb és okosabb! Az egészséges emberek tehát agyuk teljes egészét kihasználják az életük során – ráadásul nem csak világos nappal! Alvás közben ugyanolyan fáradhatatlanul dolgoznak az idegsejtek, akárcsak éber állapotban. Elvégre akkor is képesek vagyunk lélegezni, akkor is ver a szívünk, akkor is mozog a szemünk, és akkor is lejátszódnak bennünk bizonyos mentális folyamatok. Mindezek miatt még csak azt sem jelenthetjük ki, hogy alvás közben valamiféle "csökkentett üzemmódban" lenne az agy. Az valójában még akkor is aktívan dolgozik – csak nem az általunk megszokott menetrend szerint.
Ehelyett szinte nincs olyan területe az agynak, amelynek a károsodása ne okozna képességvesztést. (Ugyanakkor megmagyarázhatatlannak tűnik az, hogy ha egyes funkciók más agyterületekre tevődhetnek át bizonyos esetekben – és ez tény –, akkor az a másik agyterület hogy képes ellátni több funkciót egyszerre, ha már eleve 100%-os kihasználtsággal dolgozik? ) Evolúció: az agy kiemelkedően költséges a test többi részéhez képest, ami az oxigén- és tápanyagfogyasztást illeti. A szükséglete a test energiájának akár 20%-a is lehet, több, mint bármelyik más szervé, annak ellenére, hogy súlyban csak a test 2%-át teszi ki. [11] [12] Ha a 90% valóban szükségtelen volna, nem lenne semmilyen előnye a túlélésben és a természetes kiválasztódás a kisebb, hatékonyabb aggyal rendelkező embereket részesítené előnyben, míg a kevésbé gazdaságos agyakat kirekesztené. Ugyanígy az is valószínűtlen, hogy egy ennyi felesleges anyaggal rendelkező agy egyáltalán kialakult volna. Más vélemény szerint az emberi agy éppen a felesleges kapacitások létrejöttének evolúciós kényszere miatt jött létre.