A gyerek mindenáron csak a kudarcot akarja elkerülni, jutalmat szerezni. b) A nevelő dédelgetéssel, lekenyerezéssel próbál passzív követésre rávenni. A közösség nem hatékony, tulajdonképpen érzelmileg kapcsolódók halmaza. 5. a) A szülő tulajdonképpen nem nevel, csak azért buzdít önállóságra, hogy a gyerek ne legyen terhére. A gyerek aktív, de kielégületlen és gátlástalan. b) A nevelő személyiségfejlesztéssel nem, legfeljebb a tananyaggal foglalkozik. A közösség tulajdonképpen nem alakult ki, hatékonysága nincs. 6. a) A szülő nyíltan és becsületesen nevel, de megőrzi autonómiáját s a gyermeket is erre ösztönzi. A gyerek aktív, felelősségvállaló, de érzelmileg nem harmonikus. b) A nevelő világosan és határozottan nevel, de távolságot tart. A közösség demokratikus, de a cél és normák tartják össze. 7. a) A szülő szigorú következetességgel, de a gyermeket figyelmen kívül hagyva nevel. A gyermeket önmaga ellen fordított agresszió vagy fanatizmus jellemzi. b) A nevelő csak a vakfegyelem fenntartására koncentrál.
Az óvodapedagógus – szülő kapcsolata többféle lehet, az igazi hatékonyság érdekében az együttműködésre törekvő, a partnerségre épülő, a segítésre, bátorításra szolgáló formákat kell előnyben részesíteni. Fontos, hogy az óvodapedagógus még az óvodába lépés előtt vegye fel a kapcsolatot a családdal, nyerje meg a bizalmukat. A későbbiekben találják meg a közös hangot, hogy a nevelési elgondolásokat, nézeteket, módszereket közelítsék egymáshoz. A szülőt partnernek tekintve tegyünk kísérletet a "pedagógiai diplomácia" lehetőségeinek kiaknázására, próbáljunk meg finoman segíteni, a "bátorító nevelés" eszközeit nemcsak a gyereknél, hanem a szülőnél is alkalmazni. Fontos a megfelelő kommunikációs csatornák megnyitása, a helyzetnek, időnek, kommunikációs partnernek megfelelő kommunikáció, a kommunikációs kultúra kialakítása. Fontos, hogy a szülő lássa, hogy megbecsüljük, együttműködésre törekszünk, partnerként kívánunk részt venni a gyermek nevelésében. Minden őszinte igyekvésekor adjunk hangot őszinte elismerésünknek, erősítsük a legapróbb pozitív törekvéseket és eredményeket, hisz a fejlődés kis lépésekben valósul meg.
Óvónőnek lenni valójában álommunka. Azt a hihetetlen mennyiségű szeretetet, vidámságot, változatosságot, ami a gyerekekből ösztönösen árad nap mint nap, nem kapnám meg sehol máshol. Látni, ahogyan fejlődnek, új élményeket adni nekik, megismertetni velük a világot – nagyon jó érzés! És végül, három év után úgy engedni el a nagycsoportosokat iskolába, hogy tudom, megállják majd a helyüket. A szülők által lerakott alapokból építkezünk Óvodába kerüléskor, és utána is minden egyes szülői értekezleten hangsúlyozni szoktam ennek a munkának a hosszú távú fontosságát. El szoktam mondani, hogy mi az oviban rengeteget játszunk, közben pedig folyamatosan nevelünk, tanítunk, azonban a munkánk sohasem helyettesítheti, csak kiegészítheti a családi nevelést. Nem másra építkezünk, mint a szülők által lerakott alapokra, azt tudjuk a gyerekekben erősíteni, továbbfejleszteni, amit otthonról, a családi fészekből hoznak magukkal. A nyílt, őszinte kommunikáció fontossága Fontos a folyamatos kapcsolattartás, az őszinte, a gyerek érdekét szem előtt tartó kommunikáció.
Segítsük az óvodát: gyűjtsünk játékkészítéshez alapanyagokat! A csoport faliújságjára kiírjuk az éppen tanult verset, hogy ha a gyerekek otthon mondogatják és elakadnak, a szülők tudjanak nekik segíteni. Itt olvashatóak az aktuális tudnivalók, programok, a heti étlap, és ha kérünk valamit a csoportnak, azt is a faliújságon szoktuk jelezni. Ami otthon egyszerűen háztartási hulladék, az az oviban egyenesen kincs lehet: foglalkozások eszköze vagy barkácsolások alapanyaga, például a klasszikus WC-papír guriga, a teafilter papírja, jégkrémes pálcika, kupakok, bébiételes üvegek stb. A gyerekek nagyon büszkék olyankor, amikor az általuk behozott, otthon közösen gyűjtögetett apróságokat használjuk fel, és nem utolsó sorban erősíti bennük a közösséghez tartozás érzését is, hiszen a csoport minden tagjának jut mindenből. Öltöztessük kényelmes, praktikus ruhákba a kicsiket! A beszélgetésekre szakítható idő megtalálása mellett a kicsik öltöztetése szokta okozni a legtöbb fejtörést. Az óvodai ruházat mindenképp legyen praktikus, elnyűhető, lehessen benne gurulni, csúszni, mászni.
Igyekezzünk az óvodai csoport szülői közösségét úgy szervezni, hogy mindenki megtalálja benne a helyét, vegyük figyelembe a kapcsolatépítés során az egyéni érdeklődést. Koncentráljunk a szülő "személyes kompetenciáira", engedjünk bepillantást az óvoda életébe, a mindennapi apró tevékenységekbe is, hogy a szülő láthassa a tervszerű átgondolt nevelés, egyéni fejlesztés lehetőségeit. A szülőkkel való jó kapcsolat segíti a pedagógust is, hogy a gyermeket jobban megismerje, ki tudja választani azt a stratégiát, amelynek segítségével a szülőket rá tudja hangolni a gyermek érdekében az optimális együttműködésre. A nevelő-szülő kapcsolatnak nagyon fontos eleme, hogy higgyünk a szülő képességeiben, abban, hogy képes együttműködő partnerként részt venni a gyermeke nevelésében. Erősítenünk kell a legapróbb törekvéseket és eredményeket, hisz a szülő nevelési stílusában a fejlődés apró lépésekben valósul meg. A következő részben a nevelő és szülő eltérő, vagy egybecsengő nevelői magatartásáról, a nevelési stílus jellemzőiről lesz szó, összevetve a gyermeket ért hatásokat.
A közösség tulajdonképpen nem közösség, autokratikus, fanatikus csoport. 8. a) A szülő tulajdonképpen deviáns személyiség, érzelmi, értelmi, erkölcsi szintje alacsony. Viselkedése megalázó, önérték-csökkentő, nem fejlesztő. A gyerek kielégületlen, gátolt, impulzív. Önérték-csökkenéséből származó feszültségét váratlanul, magát is károsítóan, s újabb konfliktust teremtően vezeti le. b) A nevelő hideg, örökké gátolni igyekvő, korholó, a légkör rossz, teljesítmény gyenge. A közösség helyett egymást hibáztató, rossz légkörben élő egyedek. A gyermek egészséges fejlődése szempontjából négy feltétel együttléte optimális: A szülők és a nevelők kiegyensúlyozott kongruens kapcsolata és egyetértő nevelési módja. A gyermek iránti szeretet és bizalom. A biztonságnyújtó, követelményt, erőt és oltalmat egyaránt képviselő szülői, nevelői magatartás. A nevelésmód rugalmassága, nyitottsága, a nevelői, szülői ráhatásoknak a gyermek személyiségéhez igazodó plaszticitása.
1. a) A szülő szeretettel, rugalmasan, következetesen nevel. A gyerek barátságos, aktív, megbízható. b) A pedagógus meleg emberi kapcsolatokat alakít ki, nyílt, demokratikus légkört teremt, világos követelményeit betartatja. A közösségben baráti kapcsolatok, közvélemény és közösen kialakított és betartatott csoportnormák vannak. 2. a) A szülő szeretettel, de az utat mindenben kijelölve nevel. A gyerek érzelemgazdag és kötelességtudó, de semmiben sem kezdeményező. b) A nevelő jó hangulatot, feladattartást, fegyelmet teremt, de önálló döntésre nem nevel. A közösségben a hangulat, a teljesítés jó, de a csoport teljes konformitást követel. 3. a) A szülő elfogadóan, megértően nevel, de követelményt betartatni nem tud. A gyerek kreatív, ambiciózus, de önkontrollja gyenge, sikerért, népszerűségért, minden normát áthág. b) A nevelő jó munkalégkört teremt, feladattartás nélkül, csak az érdekeset végzik el. A közösség aktív, de túlzott rivalizálás jellemzi. 4. a) A szülő agyonfélti gyermekét, irányítás helyett szorongásának átadásával passzívvá, gátolttá teszi.