Lévén, hogy Bányainé épp ebben az időszakban nyaral kisebbik lányukkal, úgy tűnik, minden adott a papucsférj álmának valóra váltásához. Ám a bonyodalmak - bohózathoz méltóan - csak ezután kezdődnek: váratlanul betoppan a feleség, megérkezik a rég nem látott barát, sőt a közelgő bukás előjeleként a szerző és a színigazgató között koncepcionális ellentétek merülnek fel a darab bemutatásával kapcsolatban... Vígjátéki helyzeteken keresztül a "civil" polgári társadalom és a "bohém" művészvilág konfliktusát mutatja meg a darab. Középpontjában maga a színház áll, amit két nézőpontból mutat be a bohózat: megismerhetjük a kispolgári világ elutasítását (de titkos vágyakozását is) az erkölcstelennek titulált művészet iránt, másrészt pedig láthatjuk a színidirektor harcát és ügyeskedését azért a teátrumért, mely egyaránt jelent hivatást és megélhetést számára. A XX. század elején írott műben megjelenő színház és társadalom közti viszony - bár a világ azóta hatalmasat változott - alapvetően mindmáig érvényes.
Romulus, Róma uralkodója egyszerű tervet eszel ki, hogy az ország népességében mutatkozó nő hiányt enyhítse. Olimpiai játékokat szerveznek, amelyre az összes szomszédos népet meghívja. Így Rómába elkezdenek özönleni a külhoniak, köztük rengeteg nő is, így hát nem marad más hátra, mint… több»