Az Utazás a koponyám körül című humoros-ironikus naplóregénye a betegségéről és a koponyaműtétéről szól. A műtét sikeres volt, ezért két év múlva, 1938-ban halála váratlanul ért mindenkit. Karinthy Frigyes Karinthy művei (a MEK-ben): Így írtok ti: Tanár úr kérem: Utazás a koponyám körül: Novellák:
Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel hangoskönyv - 5 - Például ilyen az élet - YouTube
Ráadásul a kettő egymást felerősítve jelentkezik, hiszen úgy érzi, hogy nem azt írja s nem azért kap elismerést, amire valóban hivatott. Mint ahogy ezt később a bővített Így írtok ti kiadás előszavában írja: "Jobb szeretném, ha inkább semmi nyoma nem maradna annak, hogy éltem és írtam, mint annyi, hogy az Így írtok ti az én nevemhez fűződik. " Erről árulkodik egy élete utolsó szakaszából származó noteszfeljegyzés is: "Úgy használnak engem, mint a krumplit először Európában - virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják. " Ezért hódol tehát fiatalkori énje előtt, akiben még töretlen és ellentmondásmentes volt az írói-művészi pályába vetett hit, s akit még az elvárások sem befolyásolhattak. Nem véletlen tehát, hogy a néhány évvel később megjelenő Tanár úr kérem című kötetében eszményi világként ábrázolja a serdülőkort.
Hírnév az írói pályán, boldog házassággal végződő romantikus szerelem, s mégis, e novellában a már beérkezett huszonhat éves író fiatal kori alteregójával történő fiktív találkozás formájában a jelen helyzetéről, írói pályájának alakulásáról fájdalmasan kritikus hangnemben ír, s azt fiatalkori terveihez, elhatározásaihoz képest értéktelennek látja. E novella műfaji előzményének tekinthetjük bizonyos szempontból a felvilágosodás kori fejlődésregényt. Míg azonban ott a fiatal hős felnőtté válásával párhuzamosan szellemi és lelki fejlődésének, a csalódásokkal és tévelygésekkel együtt is végül teljes és egész személyiségének kialakulását követhetjük nyomon, a XX. század elejére ez megfordult, s a gyermeki lét teljessége kerül szembe a most már hiányos, hamis értékrendet követő felnőttel. Ez jelenik meg Karinthy jó barátjának, Kosztolányinak 1917-es versében, a Boldog, szomorú dalban, amelyben szintén a felnőtt ember rémülete szólal meg. Az anyagi javak meglétével, a társadalmi beérkezettséggel egyfajta üresség áll szemben, akárcsak e novellában.
Karinthy: Találkozás egy fiatalemberrel A novella a szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj, régies neve beszély. Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg benne. Lezárására jellemző a csattanó. A novella név az olasz nyelvben eredetileg olyan történetet jelentett, amely a mindennapi élet új helyzeteiből és eseményeiből veszi tárgyát; ez különböztette meg az epikától, amely a köztudatban élő mondai anyagból merített. Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel kötetcímadó novellája 1913-ban jelent meg. Az író ekkor már publikálta mindmáig legnépszerűbb kötetét, az Így írtok ti című humoros-szatirikus antológiát, mellyel egy csapásra országos hírű íróvá lett, s még ugyanebben az évben napvilágot látnak első novellás- és humoreszkkötetei (Esik a hó, Ballada a néma férfiakról) is. Magánélete szintén csak boldogságra adhat okot, hiszen miután viharos körülmények között Berlinbe szökteti férje haragja elől Judik Etel színésznőt, ugyanebben az évben Pesten feleségül is veszi, s kapcsolatuk, ahogy ô maga írja 1918-ban "halálosan édes eszméletlen szerelem", - egybehangzó kortárs visszaemlékezések szerint is felhőtlenül harmonikus kapcsolat volt.
1938. augusztus 29-én hirtelen rosszullét után Siófokon halt meg. Halála után, még 38-ban megjelent második verseskötete, az Üzenet a palackban. A Cirkusz című novella egy felszíni jelentése egy vágyteljesüléses álom, de az olvasó érzi, hogy ez így nem teljesen igaz, hisz nincs jó vége. A mű egyik jelentése, hogy a művészetnek álcáznia kell magát, hogy a közönség elfogadja, míg a másik jelentése, hogy a művészet csodákra képes, de tönkre is teszi a művészt. A művészet végzetszerű: aki elkezdi, nem hagyhatja abba. A mű egy álom leírása (akit ismernie kellene, nem ismer, akit nem, azt ismeri). A cirkusz külön világ: van hullakamra (Pokol), s az igazgató az úr (Sátán). A kisfiú művészi produkciót szeretne bemutatni, de bohócot kell csinálnia magából, hogy tetsszen a közönségnek (a művésznek tönkre kell tennie magát, hogy értékeljék). A modern művészet elgépiesedett, nem a lélekből szól. Az Így írtok ti darabjai paródiák, "irodalmi karikatúrák". (Paródia: valamely műfaj, mű komikus hatást kiváltó utánzata).
eretem a bátorságot, még a metafizikában is és minden absztrakcióban - a bátorságot, mely az értelem "elért eredményeivel" nem elégszik meg: mert nem ismeri el a módszer jogosultságát, s a koordinátákat fel tudja állítani tetszés szerint. - Ezt Karinthy mondja egy figyelőjében, s a legnagyobb indokoltsággal akkor mondhatná, ha saját magáról írna, aminthogy valószínűleg mondaná is, ha valamelyik szépirodalmi lap elég bátor volna a koordinátákat például úgy állítani fel, hogy ki-ki a maga műveiről írjon kritikát, vagy ismertetést, ami bizonyos megválogatott mértékkel nagyszerű szenzációkat is hozhatna. Ez a bátorság legsajátosabb vonása s egyéni ízt adó ereje a Karinthy írásművészetének. S helytelenül mondjuk bátorságnak, és ha annak mondjuk, magyarázni kell: a tiszta szemű és korlátlan látású gyermek bátorsága ez, öntudatlan és naiv, az egyéniség mélyéből bontakozó, mely megnyilvánulásában kétszeres súllyal kelti a bátorság hatását: imponáló és elragadó. A művésznek (kénytelen vagyok rövidség kedvéért ezt a vonatkozásaiban és használataiban annyira megnyomorított szót használni), a művésznek a bátorsága ez, mely az örök gyermekiség akadályt nem ismerő szabadságával és korlátlan fantáziájával túllát az ismereteken és igazságokon, az "emberi értelem függvényein", egy végtelenül egyszerű, csodálkozó vagy nyugodt gesztussal világokat fog át és dimenziókat teremt, s ha boldog ihletségben felgyúl, a végtelenbe vész, s ha földi bánatoktól és sorsoktól elborul, az élet legmélyét könnyezi.
Karinthyn a találkozás legelső pillanatától, sőt már csak 17-18 éves önmagának megpillantásakor is nyugtalanság vesz erőt, el akar fordulni, érzi, hogy a találkozás kellemetlen lesz. A novella felütésekor, a megelégedett polgári lét külsőségeinek (szivar, esti séta az Andrássy úton) vállalása után nem is lepődünk meg, hogy az első, amit fiatalkori önmagán észrevesz: a kopott ruhák. Tizenéves önmagát nem is vállalja felesége előtt. A külsőségekre, státuszszimbólumokra fütyülő fiú, s az allűröknek behódoló fiatal férfi ellentéte bontakozik ki előttünk, s míg az első biztos értékrendjében, annak helyességében, a felnőtt Karinthy szégyelli magát. Ennek megfelelően beszélgetésüket a fiatal irányítja: számon kér, szemrehányást tesz, míg az idős Karinthy megszeppenve magyarázkodik. Párbeszédük során stilisztikai különbségek is érzékeltetik a két egyéniség közötti eltérést. Az öregebb Karinthy hosszú, de szaggatott, töredezett mondatokban beszél, míg a fiatal szinte csak tőmondatokban fejezi ki magát, s míg a másik nem mer, ő nem akar a másik szemébe nézni.
Karinthy a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja. Budapesten született 1887. június 25-én, Apja a Ganz-gyár képviselője volt. Iskoláit több helyen végezte, legjobban a Markó utcai főreál hatott rá, itt érettségizett 1905-ben. Életének első nagy csapása anyja korai halála 1893-ban. 1906-tól foglalkozott újságírással, megismerkedett Kosztolányival és Csáth Géza idegorvossal, aki bevezette Karinthyt a freudizmusba. 1907-től több lapban jelennek meg írásai, főleg humoreszkek, krokik, novellák, paródiák, és néha versek. 12: Esik a hó; Együgyű lexikon; Görbe tükör; Így írtok ti. 13-ban feleségül veszi Judik Etel színésznőt. 13: Találkozás egy fiatalemberrel; 15: Két hajó; 16: Utazás Faremidóba; Tanár úr kérem 17: Így láttátok ti; 18: Krisztus és Barabbás. 21: Gyilkosok; 23: Nevető dekameron; 24: Harun al Rasid; 29: Minden másképp van; 33: Hasműtét; 36: Nevető betegek. Első verseskötete 30-ban jelent meg ( Nem mondhatom el senkinek). 36-ban agyműtétet hajtottak végre rajta, erről szól a 37-ben megjelent Utazás a koponyám körül.