De a sötét felhők még csak most kezdtek el igazán gyűlni az ország felett. A 20-as évek túlhajszolt, túlzottan optimista hozzáállása vezetett a nagy tőzsdei összeomláshoz, de az igazi bajt a következmények jelentették. Számos (több ezer! ) bankot ugyanis magával rántott ez a pénzügyi összeomlás, és az az ördögi kör alakult ki, hogy az emberek rettegni kezdtek a további veszteségektől. Az ilyen toxikus bizalomhiány pedig szinte mindenkit arra sarkalt, hogy visszafogja a kiadásait. Mindenki hirtelen ultra óvatos lett, ami azonnal elindította a teljes amerikai gazdaságot a recessziós lejtőn. Kép forrása: Getty Images Bankcsőd bankcsőd hátán A helyzet igen hamar bankválságba torkollott, nemcsak a közvetlen piaci veszteségek miatt, amiben egyes bankok nyakig benne voltak, hanem a kapcsolódó hitelveszteségek miatt is. Ezt tetőzte ráadásul a súlyos bizalomvesztés és a tömeges pénzkivételek megindulása. 1930 novemberére 800 bank ment tönkre, míg egy évvel később ez a szám már átlépte a 2000-et (ekkoriban számos kicsi bank volt az USA-ban).
2015. január 5. 08:01 1. Az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődő nagy gazdasági válság 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, hatásai azonban egészen az 1940-es évekig érzékelhetőek voltak. 2. A nagy gazdasági válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drasztikusan csökkent, bank- és agrárválság alakult ki, a munkanélküliség pedig soha sem látott méreteket öltött. 3. 1929 és 1933 között az USA 25 ezer bankjából közel 11 ezer ment csődbe. 4. A válság idején terjedt el a cipzár használata, mivel a gombok megvásárlását a társadalom elszegényedő rétegei már nem tudták megengedni maguknak. 5. A válság kirobbanása miatt sokan Herbert Hoover elnököt hibáztatták, ezért a nyomornegyedeket Hoover-városnak, az ingyenkonyhák ételeit pedig Hoover-pörköltnek nevezték. 6. A válság idején szinte mindenből levest készítettek. Volt többek között perec- és kávéleves is, az ún. válságleves pedig egyharmad részt ketchupból, kétharmad részt forró vízből állt.
Nem meglepő módon a munkaerőpiac teljesen felborult, és a munkanélküliségi ráta szárnyakat kapott a legtöbb országban. Az USA-ban 25%-ig emelkedett, de volt olyan ország is, ahol már a 33%-ot is elérte. És ezek átlagok természetesen, az előbb említett nehézipari városokban a helyzet katasztrofálissá vált. Továbbá érdemes még azt is tudni, hogy a magas munkanélküliség önmagában nem tükrözi a teljes valóságot. Még sokkal többen voltak ugyanis azok, akiknek bár volt munkája, de kényszerből csak fél vagy negyedállást végezhettek. Vagy éppen olyan munkát, ami egyáltalán nem a szakmájukhoz vagy a képzettségükhöz passzolt. A gazdaság mélyrepülését összesítő GDP-statisztikák szerint 1929 és 1933 között az USA-ban durván 30 százalékos volt a visszaesés, míg a világ GDP-je nagyjából ennek a felével zsugorodott. Azóta nem láttunk ilyen mértékű recesszió a világban. Kép forrása: Getty Images A veszteségek politikai ára A gazdasági veszteségeken felül természetesen súlyos emberi, társadalmi és politikai ára is volt mindennek.
A fejlett világ legsúlyosabb válsága köszöntött be 1929-ben, egy olyan világgazdasági örvény, amely a történelmet durván eltérítette. A nagy gazdasági világválság - ahogy ezt azóta nevezzük - a 20. század legmélyebb és leghosszabb recessziója volt, amely egyben a legnagyobb kiterjedéssel is bírt, vagyis a legtöbb országot érte el. Mára ez a többéves mélyrepülés nemcsak a gazdaságtörténelmi alapműveltség részévé vált. Hanem egy olyan eseménnyé, amiről még így közel 100 évvel később is rendszeresen beszélünk, a közgazdászok pedig továbbra is aktívan kutatják, hogy pontosan mi játszódott le akkor. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy mi történt és mekkora kár érte a világot azokban az években. Hogy mindezt mi okozta, hogyan tudott ennyire elmélyülni a recesszió, annak már egy külön cikket kell szentelnünk. A nagy gazdasági világválság tényleges okainak a belátása ugyanis nem annyira magától értetődő. Tekintsük most át, hogy pontosan mi is zajlott le a gazdaságban akkor, kezdve az Egyesült Államokkal, ahonnan az egész elindult.
A nagy gazdasági világválság viszont teljesen megváltoztatta a politikai erőviszonyokat, és Hitler retorikája egyre sikeresebbnek bizonyult az elkeseredett németek számára. Németországot nagyon súlyosan érintette a válság kitörése: már 1931-ben teljesen elvesztette a kontrollt a gazdaságpolitika, hiszen egyszerre estek el fontos amerikai hitelcsatornáktól és kerültek súlyos gazdasági nyomás alá. A munkanélküliség 1932-re már 25 százaléknál járt, amire a kormányzat nem tudott érdemben reagálni a beszűkült fiskális mozgástere miatt. De amennyi mozgástere lett volna, azt se használta ki a kormányzat, ugyanis rettegtek, hogy újabb hiperinflációt okozhatnak a többletköltekezésükkel. Ebben az elkeseredett környezetben pedig nem volt túl meglepő, hogy sokan radikalizálódtak és egyre fogékonyabbá váltak Hitler retorikájára. A nácik felemelkedése 1932-ben a következő szövetségi választáson - amikor a német munkanélküliség már 30 százaléknál járt - a nácik első helyen végeztek 37 százalékkal. 1933 január 30-án pedig Hitlert kinevezték kancellárnak, amit követően a nácik agresszívan bebetonozták a hatalmukat.
Szinte minden országban komoly átalakulást indított be a nagy gazdasági válság és rendkívül megerősödtek a szélsőséges felhangok a politikában. A legsötétebb politikai következményeket egyértelműen Németországban találjuk, ezért ebben a cikkben ezt a hatást mindenképpen ki kell emelnünk. A németek miután elvesztették az első világháborút még számos megaláztatásban részesültek. A területi elcsatolások mellett irreálisan magas jóvátételt kellett fizetniük, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy teljes pénzügyi összeomlás menjen végbe az országban 1923-ban. Ezek a körülmények már jó alapot szolgáltattak a nácik politikai szervezkedésének, de még nem hozott számukra igazi áttörést. Az 1920-as évek második felében Németország magához tért és 1929 beköszöntéig kifejezetten jól kezdett menni náluk a gazdaság. Ebből kifolyólag Adolf Hitler népszerűsége ekkoriban még egyáltalán nem volt kimagasló, és az 1928-as választásokon igen csúfos 2, 6 százalékos eredményt ért csak el a nácik pártja, az NSDAP.
Az a tény, hogy ennyire együtt járt a nagy gazdasági válság okozta szenvedéssel Hitler és a nácik felemelkedése, igen erős kapcsolatot valószínűsít. Tudományosan ezt nem lehet igazolni, de mégis feltételezhetjük, hogy jelentős részben ennek a válságnak a következménye az a sötét háború, ami 1939-ben kirobbant Európában. Persze nem kizárt, hogy egyébként is ilyen rossz irányba tartott a világ (olasz fasiszta folyamatok, Japán terjeszkedése, és még sorolhatnánk), illetve az is igaz, hogy már az első világháború helytelen lezárása is jól megágyazott a második világégésnek. De ettől még az a fenti együttállás, hogy a munkanélküliek dühét meglovagolva ért el ekkora áttörést Hitler, az nagyon elgondolkodtató. Az 1929-33-as nagy gazdasági válság egyértelműen meghatározta a világtörténelem alakulását és joggal foglalkoztatja máig a tudósokat ez az időszak. Annak a megértése, hogy pontosan miért is tört ki és mitől lett ennyire súlyos ez a visszaesés, sokáig nem volt egyértelmű. De mára a közgazdaságtudomány azért eljutott oda, hogy elég nagy bizonyossággal állít erről valamit.