Részletek Gyűjtötte Kóka Rozália Könyv címe Mátyás király rózsát nyitó ostornyele Hol volt, hol nem volt, Kolozsváron élt egy kegyetlen bíró. Egyszer Mátyás királynak fülébe jutott, hogy ez a bíró mennyire sanyargatja a szegény népet. Mátyás király szerette a szegényeket, pártolta őket. A gazdagokat gyűlölte, sokszor móresre tanította. Most hát, hamarjában Kolozsváron termett, hogy saját szemével győződhessen meg az igazságról. Álruhába öltözött, s rongyos gúnyájában leült a bíró házával szemben, egy hídra. Egyszer csak jön egy hajdú és ráförmed: - Mit lopod itt a napot, te nagyorrú? Nem tudod, hogy a bíró úrnál mennyi munka van? - Nagyot húzott botjával Mátyás hátára. - Mennyi a fizetség? - kérdezte Mátyás. - Gyere a bíróhoz, az majd megmondja! A bíró udvarában jobbágyok hordták a fát. Akit a hajdúk elől-hátul találtak, mindenkit odahajtottak fát cipelni. A bíró a tornácon heverészett, onnan szemlélte a munkálkodást. - Mi a fizetség, bíró úr, a fahordásért? - kérdezte Mátyás. - Majd mindjárt megtudod, ha huszonötöt vágatok a farodra!
Mióta Mátyás meghalt, oda az igazság.
Hanem kendet, bíró uram, példásan megbüntetem. Akasztófát érdemelnél, de fejedet üttetem, szegény népnek sanyargatója! A népek, kik ezt hallották, lelkesen kiálták: - Éljen Mátyás király! Ez az igazság!.. Mátyás halálával meg is halt az igazság... Még ma is mondja a nép: "Meghalt Mátyás király, oda az igazság... " Értékelés 5 4 118 118 szavazat