Reggel mikor felébredtem, Az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág Mind a két kezemben! Egyik csokrot Neked szedtem Odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál Évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, Fésülted a hajamat. Jóságodat felsorolni Kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat Fáradoztál értem, És hogy az én jó anyámat Felnevelted nékem.
Abban a szerencsében részesültem már idén, hogy mindkét lányommal büszkélkedhettem az anyáknapi ünnepségen. Mindkettővel, mert mindkettő oviba jár, mindkettő csodaszép (á, dehogy vagyok elfogult) és mindkettő szerepelt. Melyik így, melyik úgy. :D Mindkettőre büszke vagyok, mert az egyik szófogadóan végigülte a kis műsort, leste az óvónők szavait, utasításait, tisztán, hangosan, érthetően mondta el versikéit (igen, ő volt az egyedüli, aki kettőt mondott, az egyiknek a felét Boró helyett is:)), kijavította az óvónőt, ha valamit nem jól mondott, általános derültséget keltve, és csak a végére fáradt el annyira, hogy már nem volt hajlandó a társai körébe menni. A másikra meg azért, mert korának éppen megfelelő viselkedése ellenére, látszott, hogy mindent tud ő is, amit a többiek énekelnek, a versét is tudta, csak éppen nem volt hajlandó elmondani, sőt, a többiekét is ismerte, erről árulkodtak a be-bemondott utolsó sorszótagok. És még azért is büszke vagyok rá, mert fittyet hányva a konvenciókra, szaladgált ide-oda, énekelte a magáét, hempergett a földön, tótágast állt, miközben én titkon azt reméltem, hogy ez jelzés lesz az óvónőknek és nem lesz nagyon hosszú a műsor.
Legyen többször… Anyák napja legyen többször, legalább egy héten ötször! Árasszuk el gyengédséggel, puszival és öleléssel, ANYUKÁNKAT,.. a drágát, kinek nem találni párját! (Tali Gitta) Úgy szeretlek Reggel, mikor nyitom szemem, Hozzád bújok, átölellek, -Anyucikám! Úgy szeretlek! Te vagy a családunk fénye, mindenkinek jótündére. Azt kívánom én ma neked, legyen boldog minden heted. Anyák napjára csak sírtam és nevettem, anyák napi köszöntőt még okos vagyok, nagy vagyok, és köszöntőt is mondhatok. Mégsem beszélek most sokat, két puszimból, mosolyomból, ért engem az anyukám! (K. László Szilvia) Nagymamához ki öltöztet, ki vetkőztet? Este elaltat, míg ajkán csillog mesék bűvszava. Szeretetét, törődését, Élj sokáig egészségben, édes, drága Nagymama! (Jancsik Pál) még több kép
Nem kell, csak egy félszeg mosoly, rögtön tudod, mit kérek… kerek Földön nincsen mása a te tortád ízének. Úgy érzem, hogy nem csak anya, angyal vagy te, drága kincs. Bárhogy legyen, bizton tudom, jóságodnak párja nincs. Tóth Anna: Anyák napi köszöntő Reggel, mikor ágyamhoz jössz, Suttogod a nevemet. Ujjaiddal cirógatod Arcomat és kezemet. Álmos szemem nyitogatom, Mosolyodra ébredek, Ez a legszebb ajándékom Ameddig csak élhetek! Május első vasárnapján Átadom a virágom, Szívem szerint mindent adnék, Ami szép a világon! Köszöntelek Édesanyám, Hiszen ma van ünneped, Nekem pedig az-az öröm, Ha öledben ülhetek! Donkó László: Anyák napján Köszöntelek anyám l ila orgonával, rózsafavirággal, tuli-tulipánnal. Köszöntelek anyám édes gyermekszóval, áldjon meg az élet minden széppel, jóval! Könnyet sose ejtsél, mosoly legyen szádon, hisz te vagy a legjobb nékem a világon! lila orgonával, Magda: Anyák napján Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak Is van édesanyja.
Two from the numberless lovely poem that was heard with the biggest love exist: Tali Gitta - Úgy szeretlek! Reggel, mikor nyitom szemem, téged keres tekintetem. Hozzád bújok, átölellek, -Anyucikám! Úgy szeretlek! Te vagy a családunk fénye, mindenkinek jótündére. Azt kívánom én ma neked, legyen boldog minden heted. Tali Gitta - Legyen többször! Anyák napja legyen többször, legalább egy héten ötször! Árasszuk el gyengédséggel, puszival és öleléssel, ANYUKÁNKAT,.. a drágát, kinek nem találni párját! My Mother
Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna? Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: Édesanyám! Hozok néked messzi-égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem, belenézek és megértem: mily nagy kincs vagy énnekem. Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál, az, amit én tőled kaptam: e szépséges nagy titok, HOGY A GYERMEKED VAGYOK!