Maga a módszer nem újkeletű, már régóta ismert az eljárás A hiszteroszalpingográfia - a méh és a petevezetékek kontrasztanyagos röntgenvizsgálata, röviden HSG - nevű eljárást először 1917-ben végezték, az ötvenes évek óta mind a vizes alapú, mind az olajos alapú oldat használatban volt. Ám amikor megjelent a színen a mesterséges beültetés, akkor a HSG módszer szinte feledésbe merült és hatékonyságát is megkérdőjelezték. - A múlt században a meddő nők teherbeesési aránya megnőtt, amikor átestek ezen az eljáráson. Eddig azonban nem tudtuk, befolyásolta-e a sikert az oldat minősége - magyarázta Mol, aki egyébként annak idején maga is egy ilyen vizsgálat után fogant. A vizsgálatban részt vevő meddő nők közül az olajos csoport majdnem 40 százaléka, a vizes csoport 29 százaléka fogant meg az eljárás alkalmazása utáni hat hónapban - ismertette az eredményeket a A sikeres kutatás még jobb eredménnyel kecsegtet - Az olajos csoportban jelentősen nagyobb volt a sikeres terhességek aránya már egyetlen eljárás után is.
Az 1994-ben megjelent Világirodalmi arcképcsarnok például arról ír, hogy Andersen meséit több mint 80 nyelven adták ki. Magyarországon először 1858-ban, Szendrey Júlia fordításában jelentek meg az Andersen-mesék, olyan történetekkel, mint A császár új ruhája vagy a Rendíthetetlen ólomkatona. Szendrey Júlia ezekbe a – német közvetítéssel készített – fordításokba a korabeli magyar gyermekfolklór elemeit is beépítette. A jelentős visszhangot kiváltó kötetét gyermekeinek ajánlotta. "A gesztus őszinte volt, hiszen Júliának szakmai sikerei mellett a gyermekei jelentették a legnagyobb örömöt. Ezáltal a családon belül példát mutatott a saját irodalmi alkotás ajándékozására, amit a fiúk is viszonoztak később köszöntő versek megírásával, de a legkülönlegesebb az általuk szerkesztett folyóirat volt" – írja Szűts-Novák Rita, irodalomtörténész a Korunk című lap 2019/3. számában. Szendrey Júlia gyermekei körében. Ebben az ajándéknak szánt füzetben a gyerekek úgy mutatták be édesanyjukat, mint Költőnőt és Gazdasszonyt.
Mesterséges megtermékenyítés szükséges vagy elég egy petevezeték-átmosás? Évszázados orvosi módszerrel csökkenthető a lombikbébi-eljárások száma egy új kutatás szerint. A lombikbébi programoknak köszönhetően sok, korábban meddőségi problémákkal küzdő családok élete válik teljessé. Azonban elmondhatjuk, hogy számos, a meddőséget befolyásoló tényező ma sem ismert, így állandó kutatási területet jelen a tudósok számára. Újfent bebizonyosodott, hogy nem csupán a modern orvosi eljárások, hanem a száz évvel ezelőtt bevált praktikák is segíthetnek. A mákolajban rejlik az erő A holland és ausztrál tudósok vezette nagy létszámú kutatás megállapította, hogy a ma már kevésbé ismert technika, amelynek része a petevezeték átmosása jódozott mákolajjal, valóban jelentősen segíti a megtermékenyülést. A kutatás eredményeit a The New England Journal of Medicine pénteki száma közölte. Több, mint ezer nő vett részt a kutatásban Az adelaide-i Robinson Kutatóintézet professzora, Ben Mol vezette kutatásban 1119 nő vett részt, az egyik csoportjuknál olajos alapú átmosást, a másiknál vizes alapút alkalmaztak.
Ez új reményt jelent azoknak a terméketlen pároknak, akiknek csak a lombikeljárás (in vitro fertilizáció, IVF) hozott volna megoldást - mondta a professzor. Természetesen a módszer nem mindenkinél kecsegtet sikerrel: mint Ben Mol megjegyezte, a kutatásban részt vevő nők mindannyian 38 évesnél fiatalabbak voltak, 40 év felett azonban már inkább jelent problémát a peték elöregedése, mintsem a petevezeték állapota. Ugyanakkor a professzor hozzátette, ennek ellenére kiegészítő kezelésként mindenképpen ajánlja még azoknak is, akik mesterséges megtermékenyítésnek vetik alá magukat. Persze Ben Mol szerint kérdéses, hogy a termékenységi klinikák mennyire promotálják majd a HSG módszert - hiszen míg a mesterséges beültetés nem olcsó mulatság és bonyolult eljárás is, addig a petevezetékek átmosása olcsó, és ahogy az IFL Science tudományos portálnak mondta "egy első éves is el tudja végezni". Mindazonáltal a kutatók szerint további vizsgálódás szükséges, hogy az eljárás hatásmechanizmusának jobban megértsék.
Mai szemmel nézve viszont, ami engem illet, örülök, hogy már más korban élünk, mint amilyet a Petőfi Sándor által a francia írónőről írt gondolatok lefestenek: "Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, ha eszembe jut, hogy ezeket asszony írta, s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja a kezét; de az istállót bízza a férfiakra. " Nyitókép: Freepik.
A gyerek kavicsokkal dobálta a járókelőket a kocsiból, ezért kitették a járműből és elhajtottak. Kb. 500 métert tettek meg, majd visszafordultak, azonban már nem találták ott gyermeküket. A kisfiú 6 napon át kóborolt egyedül az erdőben, melyben medvék is élnek, nincsenek lakóházak, így világítás sem, éjszakánként pedig nagyon alacsonyra hűl a hőmérséklet - több százan keresték éjjel-nappal és a fél világ aggódott érte. A körülményeket figyelembe véve már nem sok esély volt rá, hogy élve előkerül a gyerek, ám végül a 6. napon az eltűnésének pontjától 5 km-re találták meg egy régi katonai barakkban. Indexkép (csak illusztráció): Melanie Wupperman fotója a Pexels oldaláról
Aki nem hiszi, járjon utána Így volt ez például a kis hableány sztorijával is: bár később a Disney úgy dolgozta fel ezt a mesét, hogy happy end, jóképű herceg és őszinte szerelem lett a vége, Andersen eredetileg egy olyan kis hableányt teremtett, aki bánatában tengerbe veti magát, majd a teste "maroknyi fehér habbá foszlik szét". Nem egészen happy end. Persze ferdítenék a dolgon, ha azt írnám, itt a vége, fuss el véle. A kis hableány a levegő lányai közé került, akik ha sok jót cselekednek, lelkük örökké élni fog. Háromszáz év elteltével nyerhetik el halhatatlanságukat. Majd a mese legvégén jön az anderseni tanító gondolat: ha jó gyereket látnak, egy évvel megrövidül a háromszáz esztendő, ha rossz gyerekre találnak, könnyet ejtenek, és minden könnyük egy nappal meghosszabbítja a kiszabott időt. "Ki a tollat és a főzőkanalat is egyformán forgatja" Az eredeti művek népszerűségének és a sokféle feldolgozásnak köszönhetően ma már szinte mindenki fülében ismerősen csengenek a nagy meseíró sorai.
"Toll és főzőkanál! Hány nő van Magyarországban, ki a tollat és a főzőkanalat is egyformán forgatja? " – fogalmaztak frappánsan a 10 és 14 éves gyerekek. Szembemenni a társadalmi elvárásokkal Szendrey Júlia korában egyébként egyáltalán nem volt széleskörűen elfogadott, hogy az irodalmi pálya nők számára ugyanúgy nyitva álljon, mint a férfiaknak. A költészet és írás ám nemcsak első férje, Petőfi Sándor asztala volt, hanem ő maga is jeleskedett ezen a téren. Gyimesi Emese irodalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató egy, a HVG-nek adott interjúban arról beszélt, hogy Szendrey – a közkeletű tévhittel ellentétben – csak jóval Petőfi halála után kezdett verseket írni. Életében 23 verse jelent meg, a kortársak számon tartották őt, mint szerzőt, több női antológiában szerepelt – derül ki az interjúból. Gyimesi Emese blogján sok-sok érdekességet találunk még Szendrey Júlia munkásságáról, életéről. Többek között azt is, hogy már kortársai is a "magyar George Sand" névvel illették. A korabeli sajtó számára George Sand jelentette a "nőíróságot": ő az egész lényével, cselekedeteivel, megjelenésével és hírnevével együtt a megtagadása volt mindannak, amit a korabeli társadalom a nőktől elvárt.
Úgy gondolták, ez javíthat majd a lázadó 13 éves lány viselkedésén. A kínai szülőpár nem volt elégedett 13 éves lányuk viselkedésével, ezért úgy döntöttek, hogy egy kihalt szigeten hagyják őt egy darabig - úgy gondolták, ennek hatására egy életre megtanulja, hogy ne lázadozzon minden ellen, valamint azt is, hogy mit jelent a nélkülözés - írta meg a Mirror. A Santung tartományban, Rushan városától egy kilométerre található szigeten nincs se folyóvíz, se elektromos áram. A cikk a hirdetés alatt folytatódik. Nem hagyták teljesen magára a lányt: egy kínai túlélési szakértő is vele volt. Két nap után azonban sikerült felhívnia magára a közeli halászok figyelmét, akik értesítették a rendőrséget. A rendőrök felszólították a szülőket, hogy vigyék haza a lányt, ám ők először vonakodtak. Végül mégis hazavitték, mert úgy látták, már a két napos száműzetés után is érettebben viselkedik gyermekük. Nem ők az első szülők, akik így próbálnak nevelni Pár éve egy japán család esete borzolta a kedélyeket: akkor a szülők az erdőben hagyták magára 7 éves kisfiukat büntetésből.